4. Fejezet
Hoseokot a telefon csörgése ébreszti. Felettébb utálja, mikor ilyen formában éri az álomvilágból való kilépés, most azonban izgatottan ül fel ágyában és kap mobilja után, hogy láthassa ki hívja ilyen korán. Széles, megkönnyebbült mosoly ül ki ajkaira, mikor a kijelzőn bátyja nevét pillantja meg, így hezitálás nélkül fogadja annak hívását. - Hyung! - Ne ordíts, korán van hozzá! - szólja le azonnal öccsét az idősebb. - Neked is szia. - Bocsánat - mondja Hoseok bűnbánóan, hiába tudja, hogy bátyja pontos tudatában van annak, hogy mennyire tűkön ül már, csak, hogy több információ birtokába juthasson. - Nem gond. Szóval. A helyzet az, hogy erről a te híres Hyungwonodról nem találtam valami túl sok mindent, viszont az a kevés annál érdekesebb. - Térj már a lényegre! - sürgeti idegesen Changmint. Egyedül azt akarja hallani, ami érdekli őt. - Nyugi van! - csitítja öccsét. - Szóval, néhány héttel ezelőttig semmilyen nyoma nem volt, minta nem is létezett volna. Viszont, ami még ennél...